Az újévi szokásokat és hagyományokat a világ minden táján előszeretettel végzik akár babonából, vagy éppen csak kedvtelésből, de egy biztos, meghozza az Újév igazi hangulatát. Mára már ezek a szokások körbejárják a világot és sokukat már más országok is átveszik, illetve vegyítik sajátjukkal.
Lássuk milyen extrémebb és visszafogottabb szokások léteznek a világ minden táján.
Anglia: A briteknél egy nagyon elterjedt szokás és egyben már hagyomány, hogy a szerelmesek egy fagyöngy alatt állva csókolóznak éjfélkor, mert akkor elválaszthatatlanok lesznek a következő évben. Náluk, régen még az is egy szokás volt, hogy mikor éjfélt üt az óra, akkor az első ütésre a házigazdának ki kell nyitnia a ház hátsó ajtaját, hogy ki tudjon menni az óév és mikor a 12. ütés megszólal, akkor pedig beengedi az újat és becsukja az ajtót.
Spanyolország: Náluk egy elterjed szokás szilveszterkor az óra 12 ütésére megenni 12 szem szőlőt, nagyon figyelve a pontos számolásra, hiszen ha elszámoljuk magunkat, akkor balszerencse vár ránk.
Ausztria: Az alpesi hegyek között újévkor énekesek járják az utcákat és házról házra köszöntik egymást és az újévet.
Svédország: A svédeknél egy nagyon szép hagyomány, hogy az újév előtt kézzel készített gyertyákat adnak egymásnak, mert úgy tartják, hogy a fény a vidámságot és az örömöt szimbolizálja, amelyet a gyertya átadásával adnak át szeretteiknek.
Bulgária: Bulgáriában a legelterjedtebb hagyomány, hogy somfaággal köszöntik az újévet. Ez azt jelenti, hogy a 12 évesnél fiatalabb gyermekek végigjárják a rokonaikat és ismerőseiket és egy díszített somfaággal megütögetik őket miközben újévi köszöntőt szavalnak el. A szerelmesek számára itt sem maradhat el a szokás, miszerint újévkor az óraütést követő 2-3 percben leoltják a villanyt, hogy teret adjanak az újévi csókoknak.
Dánia: A dánoknál is egy elég egyedi hagyomány van, mégpedig ők cserepekkel és szilánkokkal kívánnak szerencsét és boldogságot a szeretteiknek. Ilyenkor a barátaik, rokonaik ajtaja előtt régi edényeket törnek el lehetőleg minél nagyobb hangzavarral.
Olalszország: Az olaszok körében elterjedte a szilveszteri lencsefogyasztás, ami majd meghozza a szerencsét és a bőséget az újévre. Még egy érdekes szokás náluk, hogy szilveszterkor piros alsóneműt kell viselni, amit szigorúan ajándékba kell kapni, majd az újév napját követően ki is kell dobni.
Németország: Németországban az ünneplés és a szokások legtöbb része az evéssel kapscolatos. Náluk is népszerű a lencseevés , valamint az édességek sem maradhatnak el. Ilyen például a marcipánmalac, vagy éppen a gyümölcskenyér és a kalács. Az újév első napján valamint többnyire sertésétel kerül náluk az asztalra.
És végül nézzük meg hazánkban milyen szokások és hagyományok éltek és élnek még a mai napig.
A magyar hagyományok többsége tréfás jellegű volt. Ilyen például az, amikor a legények úgy tréfálták meg szomszédaikat, szeretteiket, hogy a bejárati ajtó kilincséhez egy kecskét kötöttek, ezzel nehezítve meg, hogy kinyissák újév első napján az ajtót. Vagy éppen az is egy nagyon elterjedt hagyomány volt, hogy kicserélték egymással, illetve eldugták a kertkapukat és az ajtókat és olykor több napba is telt, mire mindenki megtalálta a sajátját.
Talán a még mindig élő hagyomány, hogy csirkét, valamint halat nem szokás fogyasztani újévkor, mert az előbbi „elkaparja a szerencsét”, az utóbbival pedig „elúszik a szerencse”. De nálunk is elterjedt a lencse fogyasztása, sőt néhol még a zsebükbe is raknak, hogy a szerencse velük legyen. Manapság azonban hazánkban is talán az egyik legfelkapottabb trend lett, a szinglik körében legalábbis biztosan, hogy szilveszterkor megesznek az asztal alatt 12 szem szőlőt, ami majd bevonzza a szerelmet életükbe.
Nos, ezek voltak a legelterjedtebb szokások a világból. Hogy melyik hozza meg nekünk valóban a szerencsét? Amelyikben a leginkább hiszünk!
“Mert valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy „megteremteni”, aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik. “ – Balogh Béla